Nincs olyan kert, házfal vagy járda, ahol ne jelenne meg minden évben tömegesen a verőköltő bodobács. Piros színéről és jellegzetes mintájáról könnyen felismerhetőek, sokan nem tudják azonban, hogy egyáltalán nem kártékonyak, és csak azért mozognak csoportosan, mert telelőhelyet keresnek.
A verőköltő bodobács, másnéven suszterbogár egy nagyon elterjedt faj Európában. Habár a poloskák alrendjébe tartoznak, abban azonban eltérnek tőlük, hogy nincsenek bűzmirigyeik és nem tudnak repülni sem. Piros alapszínéről és jellegzetes mintájáról könnyen felismerhetőek.
A bodobács kifejlett alakja telel át a földben, majd a telelést követően tavasszal jönnek elő, ilyenkor azonban nagy mennyiségben jelennek meg és igen feltűnőek. Párzás után a petéket a talajra rakják, amiből a lárvák júniustól folyamatosan kelnek ki. A lárvák hasonlóan az imágóhoz szintén piros alapszínűek, azonban a mintázatuk, még nem olyan összetett. A verőköltő bodobács nem tartozik a kártékony rovarok közé, telelőhelyet keresve mozognak tömegesen, a házfalakon, járdákon és párkányokon pedig rendszeresen megtelepszenek a napsütésben.
Táplálékuk elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszik a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is. Habár táplálkoznak a fent említett növényekkel, nem kártevők, hanem inkább hasznos rovarok, eltakarítják ugyanis a hulladékokat, és olykor az apró rovarok, hernyók, giliszták nedveit szívogatják.
Forrás: Agrárszektor
